Szürke péntek

      Reggel kialvatlanul ébredtem: az arcom sápadt volt, a szemem alatt vad lila karikák húzódtak. Rettenetesen fájt a fejem. Már mindenki elment otthonról csak egyedül voltam. Szörnyen éreztem magam. Vajon mi lett velem? Erre hamar megkaptam a választ, ugyanis amint belekortyoltam a kávéba amit anya előkészített nekem a torkom szőrnyen kaparni kezdett. Megmértem a lázamat. 38 fokos volt. Felhívtam anyát, aki mondta, hogy amint tud hazajön hozzám és elmegyünk orvoshoz. De én iskolába akartam menni, félek egyedül itthon... Mindenesetre, mivel tudtam, hogy anya semmikép nem enged, leültem a nappaliba tv-t nézni. Hiába néztem a Hupikék Törpikéket, hogy megnyugodjak, nem sikerült. Végül bementem a szobába és a kezembe vettem a zöld papírt. 8102301223 P.T. Próbáltam a számokat külön-külön értelemzni, kettesével, négyesével. Aztán amikor elérkeztem az utolsó négy számhoz, a szám elé kaptam a kezem. Hiszen ez a szülinapom dátuma! 12.23, azaz december huszonhárom. Nem ez nem lehet. Nem, Lorena... Azonnal oda kell mennem hozzá, de ekkor kizökkentett az ajtó nyikordulás. Riadtan fordultam hátra.

-Lucy megjöttem,öltözz gyorsan elmegyünk az orvoshoz.-rémülten fújtam ki a levegőt. Anya a szívbajt hozta rám. A zöld pappírt belegyűrtem a köpenyem zsebébe és gyorsan öltözni kezdtem.

*Lorena szemszöge*

Lucy nincs itt. A francba, tegnap el sem köszönt és amikor felhívtam zaklatottnak tűnt. Mi lehet vele? A folyosón mentem végig közben körbe körbe nézegettem látom e valahol Dave-et de sehol sem volt. Épp beálltam a büfé sorjába amikor, hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.

-Dave! -kiáltottam.

-Hol van Lucy? -kérdezte Dave aggódva.

-Fogalmam sincs, Dave. Nem is üzent.-azt hittem legalább Dave tud valamit Lucy-ről de semmit sem tudott. Szörnyen aggódni kezdtem és könnyek szöktek a szemembe. -Figyelj Dave-kezdtem-Lucy mostanában nagyon furcsán viselkedik, nem tudom olyan mintha valaki üldözné. És tegnap amikor végeztünk megbeszéltük, hogy találkozuk a büfénél, de Lucy eltűnt.

-Lorena, írtatok ma biosz és töri tz-t?

-Mi a francról beszélsz? Ez meg, hogy jön ide?-hüledeztem.

-Lucy, azt mondta, amikor délután elrohant, hogy arra kell tanulnia.

-Nem, ilyenről szó sem volt. -mondtam és végleg eltörött a mécses. Lefolytak a könnyeim. Dave, barátian magához ölelt.

-Dave!!-hallatszott egy hisztérikus hang mögülünk.Mindketten ijedten fordultunk hátra.-Már a Lucy Nuszit is csalod? Ráadásul a legjobb barátnőjével? Nem mintha sajnálnám, de Lorena kétszínű egy liba vagy!

-Hogy mit mondtál?-sikítottam fel és már indultam volna, hogy jól megtépjem Ashley-t, de Dave visszarántott.

-Ashley, neked fogalmad sincs semmiről, úgyhogy fogd be azt a felfújatott ronda pofád, vagy nagyon megbánod! Egyébként Lorena-val semmi sincs köztünk, Lucy-ről pedig leszállhatsz, mert bármennyire is akarsz soha semmiben nem leszel jobb nála, csak egy ócska kis ribanc maradsz, semmi más.-mondta Dave és szeme szikrázott a dühtől. Azzal visszafordult hozzám. 

-Lorena, suli után menj el Lucy-hez és aludj ott nála kérlek.

-Dave-mondtam és közben remegett az egész testem.-attól tartok Lucy veszélyben van.

*Lucy szemszöge*

Az orvos vírusos torokgyulladásra gyanakodott, majd adott egy igazolást a mai napra és azt mondta, hogy ha hétfőig nem gyógyulok meg akkor menjünk vissza. Biztosítottam, hogy addig egészen biztosan meggyógyulok, majd eljöttünk. Megrémített a többi szám.

Lorena átjött este aludni. Fejtegettük a számokat, de nem jutottunk semmire. És Lorena is kezdett gyanússá válni a nyomozó kérdéseivel. Valamint az is, hogy az este folyamán Dave vagy tízszer felhívott, hogy hogy érzem magam.

Mindenesetre rettentően félek.