Hello! Most nem új résszel jövök, hanem két nagyon fontos dologgal! Az egyik az, hogy holnap elmegyek egy hétre a Balcsira (yepp) és nem biztos, hogy ott lesz net. Ha lesz ígérem adok életjelet, de nem garantálom. A másik dolog pedig, hogy indítok egy kritikás blogot. Úgy gondoltam, hogy itt kérhettek majd kritikát, ajánlót valamint majd interjúkat is készítek azokkal akik blogja elnyeri a tetszésemet. És még egy olyan ötletem is van, hogyha elég időm van rá és jelentkezők is vannak különféle versenyeket rendezek! Ha van kedvetek nézzetek be és iratkozzatok fel! A blog design-nal nem foglakozik, mert bevallom nem vagyok jó a design-ban. Éppen ezért a fejlécet is úgy rendeltem. Nem tudom mikor készül el, de lesz! Link: http://mylittleworld-lucyhope.blogspot.hu/
Üdv: Lucy Hope
Ui: A trailer készül!

Semmit sem értek

TELJES RÉSZ!

Sziasztok! Új rész, kicsit késve, ami miatt légyszi ne haragudjatok! Már kész az egész! Remélem tetszik! Jó olvasást!
Lucy Hope

Kedves Naplóm!

Olyan dolgok történnek mostanában, hogy kezdek bedilizni. Ez már nagyon is komoly! Dave napok óta nem jelentkezik. Furcsa... A suliban találkoztunk, de feszült volt mindig és most kaptunk három nap szünetet és azóta mióta elköszöntünk a suliban, nem keres. Kezdek félni... Most mi van? Remélem nem jött rá, hogy ott voltunk azon az estén! 

-Lucy! Hát te meg mit művelsz? -jött be anya a szobámba. A naplót ijedten csuktam be. Mire anya gyanakvóan rám nézett.
-Én? Én csak...öhm írom a házit.
-Nem azt mondtad, hogy nem adtak házit?
-De...de ez szorgalmi és úgy döntöttem, hogy megírom.
-De szorgalmas valaki! -mondta nevetve anya.
-Az ám! -mondtam és fellélegeztem, hogy anya nem akart belenézni a "szorgalmimba".
Lorena-val megbeszéltem, hogy ma este talizunk a kávézóban. Már nagyon várom. És ha Lorena bele megy újra el akarok menni a Punk Club-hoz. Gondolkodásomat a telefon csörgése szakította meg.
-Szia Lucy, ma nem tudok menni, mert beteg lettem. Sajnálom.
-Ne, ne! Lorena a fenébe! Jobbulást!
-Lucy, ne merj a Clubba menni! 
-Nem megyek. Szia!
-Lucy ha odamész nagy baj lehet! Veszélyes! 
-Nem megyek! 
-Szia!
-Szia, gyógyulj meg!
Amint leraktam a telefont újra megszólalt.
-Szia! -hallottam egy fáradt, meggyötört hangot. Dave volt az.
-Szia, beteg vagy?
-Nem. Jól vagyok. Találkozhatnánk! Mindjárt nálatok vagyok, gyere le! -találkozhatnánk, aztán hirtelen már nálunk is van. Kicsit mérges voltam.

***

-Szia! -mondta és szorosan magához ölelt.

-Szia, ó Dave te jó ég! Mi történt veled? -kérdeztem ijedten.
-Semmi, csak megint teniszeztem a bátyámmal. -a múltkori monoklit is a teniszezéssel magyarázta ki. Szörnyen elszomorít, hogy hazudik nekem, de nem akarok neki szólni, hogy igenis tudok valamit, mert igazából semmit sem értek. 
-Hát, ti aztán durván teniszeztek. -mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Ugyan, ez semmi! -mondta diadalmasan.
-Akkor is ezt mondanád, ha valaki szándékosan ütött volna meg? -kérdeztem, mire Dave furcsa, de ijedt pillantást vetett rám. 
-Öhm, az... az már nem biztos. -mondta feszülten.
-Szerintem, ne teniszezz többé. 
-Hogy mi? -méltatlankodott.
-Azt mondtam...
-Lucy értem, hogy mit mondtál! Szeretek teniszezni, de nem vagyok ügyes, ezért gyakran fejbe talál a labda! De ez igazán nem érdekes. Nem tudom, miért csinálsz úgy mintha életveszélyben lennék. -kiabálta, mire én lesütöttem a szemeimet és szomorú hangon szólaltam meg.
-Felejtsd el...
-Kicsim, remélem nem haragszol, hogy így rád förmedtem. -mondta és magához húzott.
-Mondtam, hogy felejtsd el. -beszéltem még mindig a föld felé nézve. Dave hangosan felsóhajtott. 
-Sajnálom.
-Én is.
-Mit? -kérdezte meglepetten.
-Minket.
-Tessék?
-Csak mostanában, nagyon eltávolodtunk... És félek, hogy...
-Nem! Én szeretlek! Kérlek ne csináld ezt! Bármit megtennék érted Lucy.
-Én is bármit megtennék érted Dave. -suttogtam, majd megfordultam és visszamentem az épületbe.
-Ne menj el! 
-Majd hívj föl, ha úgy gondolod lehetünk olyanok, mint a vidámparkban voltunk.
-De Lucy!
-Szia Dave! -mondtam és könnyes szemekkel, a lifthez siettem. Utolért, egyik kezével megragadta a kezem. Megfordultam. Megcsókolt. 
-Szeretlek. -mondta szomorúan.
-Én is, de ez még nem old meg mindent. -suttogtam, azzal a liftbe léptem és visszamentem a lakásba.

***

Apunak van egy pisztolya... Elmegyek ma este abba a Club-ba. Senki nem bánthat ha feltartom a pisztolyt. De, ha Dave ott lesz rájön mindenre. Ezért nem lesz olyan egyszerű a dolog. Délután 5 óra van. Úgy tervezem, hogy korábban megyek. 7 körül. Rettenetesen félek, de ki akarom deríteni mit művel ott Dave.

Felkaptam egy fekete cicagatyát és egy csinosabb felsőt. Fekete cipőmet és egy hatalmas, ronda kék pulóvert gyűrtem a táskába. Beletettem azt a ronda "kukássapkának" nevezett akármit és egy nagy napszemüveget. Alig bírtam behúzni a cipzárt a táskámon, de aztán nagy nehezen sikerült. Így mentem ki a lakásból, majd a liftben magamra rángattam a pulcsit, a sapkát és a napszemüveget. Elég undorító látványt nyújtottam, de a cél érdekében megteszem.

***

Beszélgetés szűrődött ki a Club-ból. Remegő kezemet a kilincsre tettem és benyitottam. Undorító férfiak érdeklődő pillantásai futottak végig rajtam. 

-Hé, bébi te meg mit keresel itt? -kérdezte perverzül az egyik.

-Vadmacska! -mondta egy másik.

Nagyot nyeltem és durva hangon megszólaltam

-Áh, mára már volt elég balhé! Bejöttem, hogy igyak valamit azt már húzok is el a francba!

-Hű, tud a csaj!

-Hogy hívnak kedves.

-Lilla Dawson, de jobban szeretem a Nagy L.-t.

-Huhuhú! -gúnyolódott az egyik férfi.

-Én a helyedbe magaddal törődnék, mielőtt baj lesz! Ne ismerd meg a spanomat! Az az ember egy terminátor!

-Na persze kislány!

-És ki az? 

-Mind rettegtek tőle... Tudjátok ti ugye?

A tűzzel játszottam, de ez úgy tűnik bevált. Az összes csönbe maradt én pedig leültem a pulthoz.

-Egy jó hideg sört! Kemény napom volt!

A pincér adta a sört én pedig egyszerre a felét megittam. Még csak most vettem észre, hogy az izgalomtól mennyire kiszáradtam. Nem sokára megittam a másik felét is, de Dave-et még mindig sehol sem láttam. Kezdett hányingerem lenni és tudtam, hogy hamarosan indulnom kell. Ekkor azonban Dave jött be egy fura alak kíséretében és leült a hátsó asztalhoz. Persze mindketten megbámultak, de egyáltalán nem voltam felismerhető, mert a hajamat összekötöttem és úgy húztam a fejembe a sapkát valamint a napszemüveg még mindig a fejemen volt. A pulcsit mielőtt bejöttem bekoszoltam, így tényleg elég hihetően játszottam a "rosszkislányt." Észrevettem, hogy a hátsó asztal mögött van a WC. Bementem és az ajtóhoz tapadtam. Először semmit nem hallottam, de aztán az alak akivel Dave volt felemelte a hangját.

-Millan, volt egy alkunk, megmondtam, hogy az alkut nem szegjük meg! 

-De az a rohadék mindig verekedni akar, apámnak még be tudom magyarázni a teniszezést, de úgy érzem, hogy a barátnőm kezd gyanakodni! Ő fontosabb nekem mindennél, értsd meg!

-Itt nincs helye szerelemnek, fujj. -mondta az alak és köpött egyet. -Ha még egyszer meg akar verni mond meg neki, hogy megölöm!

-Kiszállok! 

-Nem szállsz ki Millan, vagy megtalálom a csajod és megölöm!

Elszédültem. Hányingerem lett. Kimentem a WC -ből és hazáig futottam. Otthon pedig rettegve sírni kezdtem. Elég volt! Mi közöm ehhez? És mi ez? Miből száll ki? Semmit sem értek...

Sziasztok, holnap jön az új rész! Már elkezdtem, de nem akarom elsietni. Remélem nem baj ha néha kicsit lassú vagyok, de nekem sem ez az életem. A trailer már készülőben van!
Puszi: Lucy Hope

A gyanú

Sziasztok! Sajnos csak ma tudtam megírni az új részt. Sok minden közbejött és ezért nem tudtam megírni. A trailer-t megrendeltem, mivel a szavazatok többsége "Igen" volt. Még annyit, hogy most úgy döntöttem, hogy öt pipa és egy komment után írok új részt. Jó olvasást!
Lucy Hope



-Lucy kész is van a szobád? -kérdezte anyu, ugyanis a szobámat ki kéne takarítani. 

-Nem anyu... - mondtam dühösen.

-Egész délután ezért könyörgök, nem hiszem el, hogy ennyit nem lehet megtenni.

-Jól van na! Megyek! -dühöngtem. A szobámba mentem, a fejemre tettem a a fülhallgatót és kelletlenül hozzáláttam a takarításhoz. Miközben porszívóztam azon tűnődtem, hogy Dave miért nem akarja elmondani... Elmondani, hogy... Mi a francért félnek tőle? Fogalmam sincs, hogy miért de mostanában mindig folyosókkal álmodom. Nem mindig rémisztő folyosókkal, akármilyen folyosókkal. Ez furcsa és kezd az őrületbe kergetni. Mi ez az egész? Miért titkolózik? Dühödten ledobtam a fejemről a fülhallgatót. Most nagyon zavart a Troublemaker című szám. Egyébként ez volt a kedvencem, de valahogy most széthasad a fejem tőle. Két hete van már, hogy ez az egész kiderült. Az, hogy Dave valamit titkol előlem. De tudom, hogy nem csak azt amit Lorena mondott. Miközben ezen gondolkodtam felidéztem Lorena szavait: Tavaly a farsangi bulin Dave és haverjai ittak és elvileg valami tablettákat is bevettek. Dave annyira kikészült, hogy verekedésbe keveredett valakivel, aki azóta elment a suliból. Verekedtek és Dave olyanokat mondott neki, hogy megöli. De, ezt te is tudod, hogy nem mondta komolyan! Dave nem ilyen! Ez minden. Legalább is amit én tudok. Hirtelen olyan ötlet hasított a fejembe, hogy magam is megijedtem tőle. Nem ezt nem tehetem... Ez már több a soknál! De igen! Meg kell tennem. Mivel végeztem a porszívózással, leállítottam a hangos gépet és a telefonomhoz siettem. Gyorsan megkerestem Lorena számát és azonnal hívni kezdtem.

-Szia! Mizu?

-Beszélnünk kell!

-Hű, ez elég komolyan hangzik.

-Lorena, kérlek este 8-ra légy a Robert's kávézó előtt.

-Lucy mi történt?

-Mindent elmondok! Akkor 8-kor! Szia!

-De..szia!
Gyorsan lepókhálóztam a szobám és elmosogattam (ezt már csak anyának meglepetésként), majd felöltöztem. Mindvégig rettegtem attól amit tenni akarok és lelkiismeret furdalásom is volt, de nem tehetek mást. Ezt nem csak azért csinálom, mert meg akarom tudni az igazságot, hanem azért is, hogy Dave-nek segítsek. Felkaptam a táskámat és már majdnem kint is voltam, amikor anya hangját hallottam mögülem.
-Hova, hova?
-Kitakarítottam! -szabadkoztam.
-Lucy legalább annyit mondj, hogy hová mész! 
-Csak Lorena-val találkozom! 10-re itthon vagyok anya!
-Rendben, de vigyázz magadra kérlek, tudod, hogy most egy nagyvárosban vagyunk! 
-Tudom, vigyázok anya. -mondtam és egy puszit adtam az arcára. Eszembe jutott mikor mindig jó éjt puszit kértem tőle és elmosolyodtam. 
-Szia anya! -mondtam és kimentem az ajtón. A liftben szörnyen éreztem magam, a hasam egy gombóccá vált és hányingerem lett. A Robert's Café felé sem volt másképp, bár a levegő azért jót tett. Mikor odaértem megpillantottam Lorena alakját a bejárattól pár méterre. Odasiettem.
-Szia! -köszöntem habozva.
-Szia! Úristen Lucy! Mi történt? Mióta hívtál nem bírok magammal!
-Lorena, ezt nem itt kéne megbeszélnünk. -mondtam és a bejárat felé intettem. -Menjünk be!
-Rendben. -mondta Lorena és a bejárat felé sietett.
-Szóval, az a helyzet, hogy tudom, hogy Dave titkol valamit előlem. Így mindkettőnk érdekében úgy döntöttem, hogy követni fogom.
-Hogy mi?! Te teljesen megőrültél? Ha, ha Dave rá jön...
-Lorena! Azt szeretném kérdezni, hogy segítesz e nekem?
-Hát én, én...segítek. De honnan tudod, hogy Dave hol van? -adta be a derekát.
-Este mindig valami P betűs klubba megy. 
-A Punk Club! Mit csinál ott Dave? Punk Club! -mondta gyanakvóan Lorena.-Oda aztán tényleg fura alakok járnak!
-Ó te jó ég Lorena! Fogalmam sincs mit művel Dave, de kezdek megőrülni tőle! Mi van ha valami veszélybe sodorja!
-Hé, hé Lucy még nem tudunk semmit. Ne gondolj egyszerre a legrosszabbra. Most szépen elmegyünk a Punk Club-ba és megnézzük mit csinál Dave, oké?
-Rendben. -mondtam idegesen.

***

A kocsi üvegén keresztül idegesen bámultam a fényes utcákat. Lorena autójával mentünk. Néha elgondolkodok rajta, milyen egyszerű lenne, ha nekem is lenne kocsim. Bárhova simán eljuthatnék... Te jó ég! Most is erre gondolok, hogy bárhova követhetném Dave-et! Teljesen megőrültem. 

Lorena hirtelen egy sötét utcába kanyarodott. Mindenféle sötét, részeg alak kiabált az utcában. Rettentően megijedtem. Majd megláttam az utca végében a kivilágított betűket: Punk Club.

-Itt vagyunk Lucy. -mondta Lorena és megállt a bejárattól nem messze. Már nyitottam volna az ajtót amikor a zár kattant egyet és az ajtók bezárultak.

-Mit művelsz? -néztem dühösen Lorena-ra.

-Csak nem gondolod, hogy kiszállsz a sok szatír közé! Ide nők nem járnak Lucy!

-Úristen nézd! -sikítottam ijedten és a bejárat felé intettem. Dave jött ki egy félelmetes alak társaságában. Láttuk, hogy ad valamit neki. Később rájöttünk, hogy az pénz, mert az alak számolgatni kezdi. Dave már épp indult volna amikor a férfi nagy lendülettel vissza fordította és lekevert neki egyet. Felsikítottam. Hirtelen valaki bekopogott az ablakon.

-Jézusom! -sikította Lorena és elhajtott.

-Nee!

-Nem gondolod, hogy egy percnél tovább még itt maradok! Veszélyes Lucy! Értsd meg!

-Megütötte...-suttogtam.

***

Mikor hazaértünk Lorena szorosan átölelt.

-Nem lesz semmi baj, Lucy!

-Nincs kedved ma este nálunk aludni? Nem bírnék ezek után elaludni.

-Rendben, ha a szüleid nem bánják. -mondta Lorena, azzal mindketten felmentünk. Otthon még sokáig beszélgettünk, de én még akkor sem bírtam elaludni, amikor már lekapcsoltam a villanyt és mindketten csöndbe maradtunk. Nem értem. Mi a fenéért ütötte meg az a fickó Dave-et? Mit akar tőle? 

Ne haragudjatok!

Sziasztok! Tudom, hogy tegnapra írtam az új rész érkezését, de sajnos közbe jött egy csomó dolog és tegnap egyáltalán nem tudtam gép elé ülni. Holnap hozni fogom a részt ígérem! Még egyszer bocsánat a csúszásért! 
Imád mindenkit: Lucy Hope

Szavazni

Sziasztok! Régóta gondolkozok rajta, hogy kéne a blognak egy trailer. Most, hogy egyre többen néznek be hozzám, úgy gondolom eljött az ideje, hogy szavazásra bocsájtsam. Tehát, ha úgy gondoljátok, hogy tényleg jó lenne egy trailer a blognak szavazzatok! Valamint új rész érkezett, tehát görgessetek lefelé és ott is van! :D Pipálni és kominak is örünék!
Lucy Hope

---------------------------------------------------------------------->

A pom-pomok átka

Sziasztok! Mára ígértem az új részt itt is van! Nagyon örülök a kominak, de örülnék, ha többet is kapnék, de ha lusták vagytok rá, akkor legyetek szívesek legalább pipálni! Remélem tetszeni fog az új rész, jó olvasást!
Lucy Hope




Másnap Dave vitt iskolába. Az úton beszélgettünk. Pontosabban ő beszélt, én meg bámultam kifelé az ablakon. Ennek az lett a következménye, hogy Dave azt hitte valami bajom van és folyamatosan azzal nyaggatott, hogy mi a baj. Igazából magam sem tudtam, miért vagyok ilyen csendben. Csak jó volt csendben lenni és az ablakon kifelé nézegetni. Azon gondolkodtam, hogy vajon Betty és a többiek mit csinálnak. És azon kaptam magam, hogy ez a gondolat annyira elszomorít, hogy hangosan felsóhajtok. 
-Lucy, tudom, hogy van valami bajod, nekem bármit elmondhatsz!
-Semmi bajom, csak azon gondolkodtam, mit csinálhatnak most a régi osztálytársaim.
És ezt ennyiben hagytuk. Ahogy észrevettem, Dave sem akarta tovább feszegetni a témát és én sem. Mikor odaértünk, Dave elköszönt az aulában és pár srác kíséretében az osztályuk felé vették az irányt. Én pedig egyedül maradtam a hatalmas aulában, egy csomó  ordítozó diák között. Körbenéztem nem látom e valahol Lorena-t, de mivel sehol sem láttam, a szekrényemhez mentem és kivettem az aznapra szükséges holmikat. Már javában turkáltam a vastag tankönyvek között, amikor pár szekrénnyel arrébb valaki becsapta sajátjának ajtaját. Arra pillantottam és az egyik osztálytársamat, Flora-t fedeztem fel. Ő volt az a lány aki furcsán nézett rám az évnyitón, amikor Dave odaintett nekem. Nagyon virító szőkére festett hosszú haja egy kék hajgumival volt összefogva a feje tetején és egy kék -bizonyára pom-pom ruhát- viselt.
-Á, szia Lucy! -köszönt vékony, kedvesnek tettetett hangon. -Szóval, te és Dave Millan jártok. Szép dolog. -mondta, de hangjában annyi gúny volt, hogy kezeim ökölbe szorultak. Nem szabad, idegesnek látszani!
-Ugye, szerinted is szép dolog? Szerintem is. Dave, nagyon kedves fiú és úgy érzem tud szeretni. Mond csak szerinted is nagyon helyes? -ugyan olyan enyelgő hangon beszéltem, mint Flora, ami látszólag nagyon felbosszantotta.
-Ebben a suliban, a focistákon kívül nincsenek helyes srácok! Nem tudom, hogy abban a faluban, ahonnan jöttél, voltak e focisták, de bizonyára nem. Tehát Lucy-ke örülj, hogy egy ilyen suliba járhatsz és láthatsz helyes fiúkat! De persze a magadfajták, csak nézegetni tudják őket, na puszi pá!
És csak álltam és néztem, amint elvonul a folyosón. 

***

-Ezt, már bizonyára mindenki tanulta hatodikban. Tehát mi a nevük?

Laura? 

-Santa Maria, Nina és Pinta, tanárnő.

Éppen töri óra volt és egész felsőből ismételtünk. Rettentően unalmas volt és csak Laura, egy stréber szerű csaj szerepelt. 

-És mit mondott még Flora? -érdeklődött tovább Lorena.

-Csak azt amit eddig elmondtam, hogy csak a focisták helyesek, meg ilyenek.

-Beteg szegény. -mondta Lorena és halkan felnevetett.

A töri óra után, Lorena-val a büfébe igyekeztünk amikor valami hangos visítozást hallottunk. 

-Ja, ezek Flora-ék. -mondta és gúnyosan parodizálni kezdte a pom-pom lányokat. -Hajrá sólymok, hajrá sólymok! Á, ki nem állhatom ezeket a ribancokat.

Gyerünk sólymok, ti vagytok a legjobbak,

Ha nyertek a Föld szíve is megdobban.

Hajrá sólymok gyerünk már,

Dobd hát el azt a labdát,

Üsd és vágd,

HAJRÁ!

Üsd és vágd,

HAJRÁ!

Hajrá sólymok!!!!

-Te jó ég ez valami vicc? -kérdeztem nevetve, mire Lorena szórakozottan megrázta a fejét. Egyre közelebbről hallottuk a mondókát és a pom-pomok visítozását.

-Á, csajok nézzétek ki van itt! A Lucy-ke! -hallottam Flora hangját. Rezzenéstelenül mentem tovább. Lorena rám nézett, de én szélesen elmosolyodtam.

-Ugyan már, majd megunják! -mondtam mosolyogva.

Megálltunk a büfénél, de még oda is követtek.

-Hé, csajok mi a helyzet? -köszönt a pom-pomoknak egy kék dzsekis focista.

-Semmi, csak Lucy Nyuszi pattog itt. -kontrázott Flora. Én megfordultam és mosolyogva beleharaptam a csokimba. Ez látszólag  nagyon zavarta őket.

-Ki az a Lucy Nyu...Ja, hogy ő!-kiáltotta nevetve a srác. 

-Hé, bébi én a helyedbe vigyáznék a gúnyolódással, mert ez a lány Dave Millan csaja. -mondta Lorena miközben közelített a focista felé. Az utolsó szavait úgy mondta, hogy már szinte összeért az arcuk. Majd egy hirtelen mozdulattal, beletérdelt a gyenge pontjába, mire az a fájdalomtól felnyögött és összegörnyedt. Én és Lorena, meg a büfé körüli emberek, akik nem voltak pom-pomok, vagy focisták, mind nevetésben törtek ki. Ennek következtében a focista srác -akinek még mindig nem tudom a nevét- valamint a ribanc hadsereg elvonult. 

-Szép volt Lorena! -mondtam és nevetve összecsaptuk a tenyerünket és egymásba karolva elmentünk. 

***

-Valamit nem értek. -mondtam mikor már Dave hazafelé vezetett a suliból. Elmeséltem neki a történteket, de ő nem nevetett.

-Mi az kicsim? -kérdezte.

-Miért viselkedik furcsán mindenki, ha szóba jön a neved?

-Fogalmam sincs.

-Ugyan már Dave, miért kell félni tőled?

-Lucy, fogalmam sincs miről beszélsz, úgyhogy légyszíves hagyd abba! Ez egy hülyeség, felejtsd el! -kiabálta. Észrevettem, hogy durvábban kezd vezetni és, hogy nagyon ideges. Azt is láttam, hogy tudja, rám ijesztett ezzel a düh kitöréssel.

-Ne haragudj, de nem szeretném, ha bántanának.

-Semmi baj. -mondtam és kezére tettem a kezem.

MÁSODIK DÍJAM!!!

Nagyon köszönöm, MusicArt-nak!

Szabályok:

1.Köszönd meg a díjat annak,akitől kaptad.

2.Tedd ki a képet,majd válaszolj a kérdésekre.

3.Tegyél fel 5 kérdést.

4.Küld tovább öt embernek:

Válaszok:

- Mi ad ihletet az íráshoz? Néha, a saját életem, van, hogy egy film. 

- Szeretsz a természetben lenni? Igen és igyekszek minél több időt ott tölteni.

- Mi a kedvenc könyved? Azt hiszem, Nicholas Evans-től a Suttogó.

- Milyen híres emberrel találkoztál már? Még nem találkoztam híres emberrel.

- Hány pontot kapna tőled a blogom? (1-5-ös skálán) Tőlem 5 pontot kapna, mert látom, hogy mindig beleteszed a saját éned és ez nekem nagyon tetszik 

Kérdések:

- Mi a kedvenc filmed?

- Mi az, ami felvidít ha szomorú vagy?

- Szeretnéd, ha a történeted/ történeteidet kiadnák valamikor könyvben?

- Milyen könyveket szeretsz olvasni?

- Mi a véleményed a blogomról?

Akiknek küldöm:

http://1dtrouble.blogspot.hu

http://redmoontrilogy.blogspot.hu/
http://dark-forces-the-new-life.blogspot.sk/

Sajnálom, de egyenlőre csak ennyit tudtam!

Az iskola

Sziasztok! Új résszel érkeztem! Remélem erre is érkeznek kommentek és bízom benne, hogy lesznek még feliratkozók. De, így is nagyon boldog vagyok, mert megkaptam az első díjamat. Ez nagyon sokat jelent nekem. Na, nem húzom az időt tovább: jó olvasást kívánok!
Lucy Hope

Kedves Naplóm!

El sem hiszem, hogy elérkezett ez a nap is. Már egy hónapja New York-ban élek. Egészen megszerettem ezt a várost. Mégsem, olyan félelmetes mint amilyennek elképzeltem. A családom is jól érzi magát. De, most egészen elfogott a rettegés. Holnap már iskola. Ma volt az évnyitó, egy szót sem váltottam senkivel, csak Dave intett oda nekem a rendezvény végén, amire egy lány- valószínűleg az egyik osztálytársam- furcsa pillantást vetett rám. A gyomrom egy gombócban van mióta beléptem az iskolaudvarra, ahol az évnyitó volt. Rettentően félek, de persze mindenki másnak azt mutatom, hogy minden rendben és délután olyan képet vágtam mintha mindig abba az iskolába jártam volna. Azt hiszem mára ennyi leszek, mert már a kezem is elkezdett remegni.

Becsuktam a naplót és elmentem letusolni. Miután végeztem lekapcsoltam a villanyokat, csak a telefonomat szorongattam és azzal világítottam, hogy megtaláljam az ágyamat. Bebújtam a takaró alá és halkan zenét kapcsoltam. Emeli Sande-tól a Read All About It szólt. Ez a szám mindig megnyugtat. Becsuktam a szemeimet és arra gondoltam, hogy most Grandy City-ben vajon mi történhet. Mit csinálhat Betty? Az összes volt osztálytársamra gondoltam, akik most ugyanúgy visszatérnek a megszokott társaságba. Könnyek gyűltek a szemembe, de nem akartam kinyitni őket. Nem akartam, hogy a könnyeim legördüljenek az arcomon. Nem akartam sírni mégis úgy éreztem nincs visszaút, így hát keserűen kinyitottam a szemeimet. Éreztem, ahogy a könnyek az egész arcomat beáztatják.

***

-Lucy ébresztő! -kiáltotta anyukám, miközben hangosan berontott a szobámba.  Már régóta fent voltam, kelletlenül kimásztam az ágyamból és a ruháimhoz vettem az irányt. Semmi kedvem nem volt felöltözni. Mivel odakint napsütés volt, úgy döntöttem short-ot veszek és pólóim közül kiválasztottam egy fekete pólót, amin egy neonrózsaszín masni volt. A hajamat kiengedtem és egy hasonló színű masnit tettem bele. Fekete converse-met vettem fel. A vállamra vettem a táskámat és anyuval együtt kimentem a házból.

-Lucy, megértem ha izgulsz... -kezdte anya de én a szavába vágtam.

-Egyáltalán nem izgulok! -vágtam rá. De már megbántam mert a hangom megremegett. Anyun látszott, hogy nagyon is tudja, hogy izgulok, de lesütötte a szemeit és ezek után nem mondott semmit. Ebben a feszült csendben mentünk egész úton és anya csak akkor szólalt meg, amikor megállt az iskola előtt.

-Sok szerencsét kicsim! -mondta és megölelt. 

-Köszi anyu! -mondtam és minél gyorsabban kiszálltam a kocsiból.

Anyu elhajtott. Mikor elhaladt mellettem biztatóan integetett, mire én rémülten felemeltem a kezemet, de integetni nem sikerült.

Csodálkozva mentem végig a hosszú folyosón. Elég korai voltam, nem sok ember volt még az épületben, de ezt nem is bántam. A szekrényem kulcsát szorongattam, amin a 201-es szám állt. Nagy nehezen megtaláltam a szekrényt, majd bepakoltam. Kivettem a tolltartóm és a jegyzetfüzetem, majd az osztályterem felé vettem az irányt. Mikor az ajtó elé értem, a teremből hangos nevetés hallatszott. Gyerünk, nyisd már ki az ajtót! Biztattam magam. A kilincsen pihenő kezem teljesen kiizzadt. 

-Szia! Még meddig szenvedsz azzal a kilinccsel? Ennyire nem szokott beragadni az ajtó! -jött felém nevetve egy szőke hajú lány. Egy miniszoknyát és egy inget viselt. Elég csinosnak látszott. Rémült arckifejezésemet látva, azonban kicsit halkabban kezdett beszélni.

-Ne haragudj! Lorena Graves vagyok. Tegnap az évnyitón melletted ültem. Öhm, azt hiszem nincs is beragadva. -mondta és kilincsre mutatott. -Nem kell félned, jó az osztály.

-Jó, hogy ezt mondod, de még mindig eléggé félek. Lucy Hope vagyok. Már emlékszem, tényleg melletted ültem! -mondtam mosolyogva.

-Örvendek Lucy! Na gyere, menjünk be!

Mikor beléptünk minden szempár ránk szegeződött. Pontosabban rám, én voltam az ismeretlen, az új csaj.

-Sziasztok! -köszöntek néhányan. Pár ember bemutatkozott, pár ember pedig csak nézett rám. Végül Lorena mellé ültem, az utolsó előtti padba.

***

A nap hátra lévő része jól telt. Sok mindenkivel beszélgettem. A tanárok is elég jó fejek voltak. Csak a morcos fizika tanár hívott ki az egész osztály elé és kért meg rá, hogy mutatkozzak be. Közben Dave-vel is találkoztam, beszélgettünk. Örült, hogy tetszik a suli. Este fáradtan dőltem le és azon gondolkodtam, milyen furcsa, hogy tegnap még minden ismeretlen volt, most meg már úgy érzem egészen ismerem az iskolát. Gondolkodásomat az üzenethang törte meg. Dave volt az.

Hé, szépségem! Holnap elvihetlek iskolába?

Nevetve írtam vissza, majd hamarosan elaludtam.

ELSŐ DÍJAM!!

1.díjam
Köszönöm Timi :]-nek!

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Kérdésekre válaszolni!
3. 11 kérdést feltenni!
4. Küldd tovább pár embernek!

Válaszaim:

1. Mi a kedvenc időtöltésed?   Én lovagolok és imádom a lovakat, tehát egyértelműen a lovaglás. :)

2. Van háziállatod? Igen. Van egy kutyám és egy lovam.

3. Mi szeretnél majd lenni? Jogi egyetemre szeretnék menni. Azt még pontosan nem döntöttem el, hogy azon belül mit választok.

4. Mi a kedvenc tantárgyad? Az irodalom a kedvencem. 

5. Van valami olyan tárgyad,amit a szerencsédhez kötsz? Dolgozatírásnál mindig ugyanahhoz a tollhoz ragaszkodok. (Az a szerencsetollam :))

6. Directioner vagy? Igen. Nagyon szeretem az 1D-t!

7. Mi késztetett arra,hogy írni kezdj? Olvastam nagyon jó blogokat és hirtelen úgy döntöttem írni kezdek, hátha nekem is lesznek olvasóim, akiknek tetszik amit írok.

8. Van kedvenc idézeted? Ha igen,mi az? Remélem ez senkinek nem okoz csalódást, de nincs kedvenc idézetem.

9. Ha bármilyen várost választhatnál a világban,ahol élhetsz,akkor mit választanál?  Párizst választanám, mert lenyűgöz az a város. *.*
10. Mi az,ami nélkül biztos,hogy nem indulsz el otthonról? A telefonom. :D

11. Mi a véleményed a blogomról? :)   Az összes bejegyzésed nem olvastam, de az eddig olvasottak alapján tetszik. Szerintem van tehetséged hozzá. ;)

Kérdéseim:

1. Van-e kedvenc állatod, és mi az?

2. Szabadidődben mivel foglalkozol a legtöbbet?

3. Milyen zenéket szeretsz hallgatni? 

4. Van kedvenc énekesed/együttesed?

5. Milyen filmeket szoktál nézni?

6. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy írni kezdesz?

7. Komolyabban is szeretnél az írással foglalkozni?

8. Szoktál sportolni?

9. Mi a kedvenc sportod?

10. Szoktál sorozatokat nézni?

11. Mi a véleményed a blogomról?

Akinek küldöm:

http://dreamlandstories.blogspot.hu/

http://infectedbyemily.blogspot.hu

http://julietteamelialucas.blogspot.hu/