A monogram

Sziasztok! Először is ne haragudjatok, hogy már ilyen régóta nem írtam új részt, de táborban voltam, aztán nyaralni és most tudtam eljutni odáig, hogy gép elé üljek és írjak. Mikor megnyitottam ma a blogot láttam, hogy már kilenc követőm van. Hihetetlen jó érzés, hogy tudom, vannak akiket tényleg érdekel a történetem. A célom a tíz és ehhez már csak egy ember kell. Remélem ez a rész is tetszeni fog! Pipáljatok és komizzatok!
Pusz: Lucy Hope

-Akkor most kibékültetek? -faggatott Lorena, másnap az iskolában.
-Azt hiszem... De már megbántam. 
-Tessék?!
-Hát, Lorena... Úgy hazudik nekem, mint a vízfolyás. Szerinted ez milyen érzés? 
-Tudom Lucy, de nem tudhatjuk milyen helyzetben van. Csak meg akar óvni téged, ezt te is tudod! 
-Tudom, de én annak örülnék a legjobban ha őszinte lenne velem. -erről a mondatomról eszembe jutott, hogy el kellene mondanom Lorena-nak a Clubbot. 
-Öhm, Lorena jártam a Punk Clubban. 
-Micsoda? Elment az eszed? Mégis mikor? 
-Tegnap előtt. 
-Lucy, olyan sokszor mondtam már, hogy ne menj oda! Bármi történhetett volna! És legalább láttál, vagy hallottál valami olyat, amiért érdemes volt elmenni? 
-Igen, azt hiszem túl sokat is... -mondtam és hangom elcsuklott.
-Mi a baj? -kérdezte Lorena és megállt a pakolásban.
-Dave dönt arról, hogy én életben maradok e. -mondtam ki egyenesen.
-Mi, ezt én nem értem? -barátnőm riadtan fürkészte az arcomat és közben egy halom könyv kiesett a szekrényéből. Én segítettem visszarakni azokat és közben próbáltam rávenni magam arra, hogy elmondjam neki mi történt. 
-Volt...volt ott egy férfi aki Dave-vel beszélgetett és Dave ki akart szállni valamiből, mire a pasi azt mondta nem szállhat ki különben megöl engem.
-Uram Isten! -mondta Lorena teljesen elsápadva. -Lucy én annyira sajnálom. De Dave úgysem engedi neki, hogy bántson hidd csak el!
-Tudom. -mondtam és leütöttem a szemeimet. Egy percig sem kételkednék Dave-ben, de abban az emberben igen...Mi van ha mindenképpen bántani fog? Félek...

***

Az órák után villámgyorsan a szekrényemhez rohantam. Nem akartam találkozni Dave-vel. Kinyitottam a szekrényajtót és már éppen be akartam dobni a könyveimet amikor egy zöld cetli esett ki a szekrényből. A szívem egyszerre rákapcsolt a tempóra én pedig elfehéredtem. Remegő kézzel vettem fel a cetlit és megfordítottam.

810230123

P. T.

Csak ennyi volt a zöld cetlire írva. Nézegettem, esetleg valami matematikai dolog kijön e, de semmi sem jött ki. És kinek a monogramja a P. T.? Fogalmam sincs, de meg vagyok győződve róla, hogy ezt az a férfi küldte. Gyorsan begyűrtem a zöld papírt a táskámba és megfordultam, hogy hazasiessek, de ekkor Dave-be ütköztem bele.

-Szia gyönyörűm! Hova hova, ilyen sietősen? -kérdezte mosolyogva.

-Végig itt álltál mögöttem? -kérdeztem meglepetten.

-Dehogy, épp akkor jöttem ide amikor megfordultál, de ez miért ilyen fontos? 

-Semmi, semmi csak mert nem vettelek észre. -azon gondolkodtam, vajon megkérdezzem e tőle, mond e neki valamit a P. T., de jobbnak láttam, hogyha hallgatok.

-Még mindig nem válaszoltál, hova sietsz? -Dave kezdett egyre inkább gyanakodni. És mosolygós kedve, percek alatt eltűnt.

-Holnap témazárót írunk bioszból és töriből. Tanulnom kell.

-De, holnap péntek van...Pénteken nem szoktam témazárót íratni.

-Ugye? Mostanában milyen őrültek ezek a tanárok, sajnálom most mennem kell. -mondtam sietősen és bevágtam a szekrényajtót, adtam egy puszit Dave-nek és elsiettem.

*Dave szemszöge*

Lucy elrohant, mintha félne tőlem, legalább is, mintha félne valamitől...Vajon mi történhetett? Mostanában olyan mintha mindentől félne...Szorong. Kezd gyanússá válni. Mi van ha mindent tud? Én pedig hazudok neki mindenről... Na, de végül is honnan tudhatná. Te jó ég! Hát persze a Punk Club! Ő volt az! Az a cipő volt most is rajta! Biztosan ő volt! Rájött, hogy odajárok! Persze bement a WC-be és amikor meghallotta, mit mondott az az állat elment. Azért fél! Biztos vagyok benne, hogy ő volt az!

*Lucy szemszöge*

Este volt már és én az ágyamban fekve tanulmányoztam a zöld papírt, de még mindig csak a nagy ürességet láttam a számokban és fogalmam sem volt róla, hogy mi az a P. T....