A nevem Lucy Hope. Úgy gondoltam bele kell kezdenem egy napló írásába, mert az életem egy hónapja teljesen felfordult. Grandy City-ben élek kiskorom óta. Apám a kisváros legjobb ügyvédje. Vagyis legjobb ügyvédje volt, mert ennek már vége...Kapott egy felkérést, hogy dolgozzon New York-ban, egy hatalmas vállalatnak.
Lehet, hogy ennek más nagyon örülne. 17 éves vagyok. A hatalmas New York-i forgatag a sok bevásárló központ, a sztárok akikkel bármikor összefuthatsz...De én nem örülök. Grandy City az otthonom! Itt születtem, itt a csodás házunk, a rokonaim, a barátaim...Annyit sírtam emiatt. Könyörögtem anyunak: Ne menjünk el, olyan jó itt az élet, az a hatalmas városi forgatag nem hiányzik nekünk! Mire anya csak annyit mondott: Kislányom az életet nem csak élvezni kell. Én pedig sírva a szobámba rohantam. Már pakolunk. Egy hónapja kezdtük el. Július van, Grandy Cityben csodás napsütés. Én mégis itt ülök a szobámba, arra várva, hogy valaki megvigasztaljon. De senki nem fog.
-Lucy!! Lucy!! -halottam az egyik húgom Marie hangját. Két húgom van. Ikrek és 7 évesek. Az egyik Marie a másik Sila.
-Mit akarsz Marie? -kérdeztem kelletlenül.
-Anya azt üzeni, pakold össze a maradék ruhád, mert a hajnali géppel elmegyünk.
-Hogy mi?! Nem úgy volt, hogy még két hétig itthon vagyunk?
-De igen. Csak apának hamarabb kell kezdenie. Már jövő héten dolgozik!
-Ezt nem hiszem el! Hát itt minden apáról szól?! - kiáltottam majd bevágtam az ajtót húgom előtt és kulcsra zártam. És csak sírtam odabent. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy az utolsó esélyt is elszalasztom, hogy találkozzak Betty-vel, a legjobb barátnőmmel. Így hát hideg vízzel lemostam kipirult arcomat és kimásztam a ház ablakán. Nem akartam találkozni a családom egyik tagjával sem. Átrohantam a kis utcánkon, majd a belváros felé vettem az irányt ahol Betty lakott. Becsöngettem a tömbházba. Majd meghallottam barátnőm hangját a kaputelefonban.
-Ki az?
-Lucy vagyok.-mondtam sietve, mire az ajtó azonnal kinyílt én pedig felrohantam a lépcsőn.
-Ó Lucy mi a baj?-kérdezte Betty, mert egyszerre meglátta kipirult szemeimet.
-Van itthon valakid?
-Nem csak egyedül vagyok.- mondta miközben betessékelt.
-Holnap már New Yorkban leszek...- mondtam és hangom újra elcsuklott. Betty szorosan átölelt, amikor a könnyeimmel küszködve kimondtam az igazságot.
-Lucy, nem kell örökre elbúcsúznunk. Csak, csak egy kis időre...- mondta Betty, de hangján hallottam a szomorúságot. Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom. Anya volt az.
-Most mennem kell Betty! Majd, majd skypolunk! Légy jó! Szeretlek! - mondtam és megöleltem.
-Én is szeretlek Lucy.- mondta könnybe lábadt szemekkel majd lekísért.
-Jól van kicsim most fuss, mert anyukád aggódik- mondta.
Kalapáló szívvel nyitottam be a házba. Lihegve a konyhába mentem és ittam egy pohár vizet.
-Lucy, te meg hol jártál?- kiáltotta anyu mikor meglátott.
-Kit érdekel...-dörmögtem.
-Engem, mert az anyád vagyok!!-kiabált rám.
-Megtettem azt amit az követező két hétben kellet volna, ehelyett volt rá 5 percem. Elbúcsúztam!-mondtam azzal a szobámba rohantam. Ezután lezuhanyoztam és egy gyönyörű számra, a Moments-re aludtam el...
Szia :) Itt is megjelentem és olvasom is,amit látok.
VálaszTörlésElőször is annyit, hogy nagyon tetszik a blog kinézete,ahogy elnéztem, a fejléc forrását ki is tetted.Jó az összhatás,tetszik.- Ezt csak megjegyeztem,leginkább a tartalomra koncentrálok.-
Az első dolog,amit észre vettem,hogy jó ötlet ez a naplós megoldás,tetszik.
Én úgy szoktam másoknak elmondani a véleményem,hogy feltárom először a hibákat,aztán elmondom,hogy szerintem hogyan lehet kijavítani,és hogy mi az,ami nagyon tetszik,megfogott a szövegben.Ha neked nem gond,szerintem ezt nálad is így tenném.
Az első két hiba,amit találtam egyszerű betűkihagyás volt.Úgy gondolom,hogy New York-ban dolgozik,nem New York-ba.Ez egyszerű hiba,nem vészes,csak szóltam.Szintén ilyen a "itt ülök a szobámba".Itt is szobámban.
A következő részben az elején talán annyit,hogy írtál három rövidke mondatot(a húgaidról),pedig szerintem egyetlen mondatban is összetudnád szedni,picit hosszabban.Pl.:"Két húgom van,7 éves ikrek,az egyik Marie,a másik pedig Sila.(megemlítem,a Sila név nagyon tetszik *.*)Itt pl.valami ilyesmire gondoltam,de így is nagyon jó. A következő megint egy általános hiba,csak egy olyan ember köt bele,mint én,ezért kérlek ne haragudj rám >.<"abba(n) a pillanatban megszólalt a telefonom"
Alapjáraton a történet nagyon-nagyon tetszik,az egyik városból el kell költözni a másik városba egy bizonyos okból téma igazán jó,főleg,hogy ilyen jól megalapoztad a történetet.Nekem kifejezetten tetszik,ahogy írtam,csak apró hibákat találtam benne,úgy hogy gratulálok :).
Köszönöm szépen, hogy szakítottál időt rám, a hibákat kijavítom ! :)
VálaszTörlés