Amikor minden tökéletes

Sziasztok! Nagyon örültem a kommenteknek és az egy feliratkozónak. Szeretném, ha többen is feliratkoznának! Mint látjátok engem is lehet követni a Bloglovin-on! Új résszel jövök, remélem minél több komment érkezik!
Ölel titeket: Lucy Hope



-Halló, Lucy?
-Igen én vagyok Dave! -mondtam mosolyogva.
-Tudod arra gondoltam, jó lenne megismételni a múltkorit... - Dave zavartan beszélt, ami még jobban megmosolyogtatott. 
-Az jó lenne! -lelkesedtem. 
-Mit gondolsz hová menjünk? Voltál már vidámparkba?
-Soha nem voltam vidámparkba! Van a közelben?
-Igen elmehetnék, de csak ha te is akarod!
-Persze, hogy akarom!
-Kettőkor lent várlak! -mondta és letette.
-De Dave, hiszen fél kettő van...-mondtam már magamnak, ugyanis Dave már rég letette a telefont. 
Mint a múltkor fel alá rohangáltam a házban sminkért, ruhákért. Most egy farmer shortot választottam és egy rózsaszín felsőt amin Micky Mouse volt. Én mindig is imádtam a converse-ket, így szinte mindig azt vettem, ha összegyűlt annyi pénzem. Ezért volt négy pár is belőle. Most a rózsaszínt vettem magamra. Hajamat kontyba kötöttem és ismét raktam magamra sminket. Csodálkoztam, hogy sikerült fél óra alatt elkészülnöm. Gyorsan fogtam a szürke rózsaszín kis táskám és már majdnem elindultam, amikor eszembe jutott, hogy most anya és a húgaim is itthon vannak. Anya egyszerre rá fog jönni, hogy ez már nem ismerkedés hanem randi, de muszáj lesz neki szólnom. 
-Anya, most el kell mennem.
-Hová? -kérdezte anya gyanakvóan. Határozottan kell kijelenteni. Így biztattam magam.
-Dave elhívott vidámparkba.
-Hű, nem is tudtam, hogy ilyen jóba lettetek.
-Jó fej és ő az egyetlen ismerősöm New York-ban.
-Menjél csak és érezd jól magad de vigyázz magadra! 
-Jaj, anya mi történhetne? -mondtam nevetve és becsuktam az ajtót.
Amint kiléptem a főbejáraton, megláttam Dave-et. Egy szép -fogalmam sincs milyen fajta - kocsi ajtajának támaszkodott. 
-Szia! -köszönt tökéletes hangján.
-Szia! Tied ez a kocsi? -csodálkoztam.
-Igen, amikor meglett a jogsim kaptam.
-Tök jó! Nem is tudtam, hogy van autód!

***

-Most menjünk a hullámvasútra! -kiabáltam vidáman.

-Benne vagyok, de lehet a végén elhányom magam!

-Dehogy is! -mondtam mosolyogva.

Felültünk és a végén Dave nem hányta el magát. Éppen az óriáskerékre igyekeztünk, amikor egy vattacukros és édességes bódék között megpillantottunk egy olyat, ahol lehet magadnak lőni plüssöket. 

-Nézd, de aranyos az a nagy ló!

-Lucy, ez rózsaszín! -mondta Dave.

-Mi bajod a rózsaszínnel? -néztem rá kiskutya szemekkel.

-Á semmi. -hagyta rám.

-Mit szeretnél kislány? -kérdezte a pasi aki a bódé belsejében ácsorgott. 

-Azt a rózsaszín lovat szeretném magamnak kilőni! -mutattam rá.

-Tessék. -mondta azzal a "pisztolyt" a kezembe nyomta. 

Céloztam, de elsőre nem sikerült kilőnöm.

-Majd segítek! -mondta Dave azzal átkarolt és a kezemre tette a kezét. Zavarba jöttem, ahogy fölém magaslott és átkarolt és ahogy a kezét az enyémre tette. Sikerült a lovat kilőni és az óriáskerék felé menet boldogan szorongattam. 

***

-Milyen szép a kilátás! -lelkendeztem. Már sötét volt és a vidámpark csodálatosan meg volt világítva.

-Szerintem is. -suttogta Dave és kezével finoman átkarolta a derekam. Felé fordultam. Elmosolyodott zavart tekintetemen. 

-Ugye nem baj? -kérdezte, mire megráztam a fejem. -Tudod Lucy, soha egy ilyen csodás lánnyal nem találkoztam, mint te. -suttogta és ajkai közelíteni kezdtek az enyémekhez. Becsuktam a szemeim, amikor ajkaink egymáshoz értek. Örökre így tudtam volna maradni, olyan jó érzés az amikor minden tökéletes...