Ölel titeket: Lucy Hope
-Halló, Lucy?
-Igen én vagyok Dave! -mondtam mosolyogva.
-Tudod arra gondoltam, jó lenne megismételni a múltkorit... - Dave zavartan beszélt, ami még jobban megmosolyogtatott.
-Az jó lenne! -lelkesedtem.
-Mit gondolsz hová menjünk? Voltál már vidámparkba?
-Soha nem voltam vidámparkba! Van a közelben?
-Igen elmehetnék, de csak ha te is akarod!
-Persze, hogy akarom!
-Kettőkor lent várlak! -mondta és letette.
-De Dave, hiszen fél kettő van...-mondtam már magamnak, ugyanis Dave már rég letette a telefont.
Mint a múltkor fel alá rohangáltam a házban sminkért, ruhákért. Most egy farmer shortot választottam és egy rózsaszín felsőt amin Micky Mouse volt. Én mindig is imádtam a converse-ket, így szinte mindig azt vettem, ha összegyűlt annyi pénzem. Ezért volt négy pár is belőle. Most a rózsaszínt vettem magamra. Hajamat kontyba kötöttem és ismét raktam magamra sminket. Csodálkoztam, hogy sikerült fél óra alatt elkészülnöm. Gyorsan fogtam a szürke rózsaszín kis táskám és már majdnem elindultam, amikor eszembe jutott, hogy most anya és a húgaim is itthon vannak. Anya egyszerre rá fog jönni, hogy ez már nem ismerkedés hanem randi, de muszáj lesz neki szólnom.
-Anya, most el kell mennem.
-Hová? -kérdezte anya gyanakvóan. Határozottan kell kijelenteni. Így biztattam magam.
-Dave elhívott vidámparkba.
-Hű, nem is tudtam, hogy ilyen jóba lettetek.
-Jó fej és ő az egyetlen ismerősöm New York-ban.
-Menjél csak és érezd jól magad de vigyázz magadra!
-Jaj, anya mi történhetne? -mondtam nevetve és becsuktam az ajtót.
Amint kiléptem a főbejáraton, megláttam Dave-et. Egy szép -fogalmam sincs milyen fajta - kocsi ajtajának támaszkodott.
-Szia! -köszönt tökéletes hangján.
-Szia! Tied ez a kocsi? -csodálkoztam.
-Igen, amikor meglett a jogsim kaptam.
-Tök jó! Nem is tudtam, hogy van autód!
***
-Most menjünk a hullámvasútra! -kiabáltam vidáman.
-Benne vagyok, de lehet a végén elhányom magam!
-Dehogy is! -mondtam mosolyogva.
Felültünk és a végén Dave nem hányta el magát. Éppen az óriáskerékre igyekeztünk, amikor egy vattacukros és édességes bódék között megpillantottunk egy olyat, ahol lehet magadnak lőni plüssöket.
-Nézd, de aranyos az a nagy ló!
-Lucy, ez rózsaszín! -mondta Dave.
-Mi bajod a rózsaszínnel? -néztem rá kiskutya szemekkel.
-Á semmi. -hagyta rám.
-Mit szeretnél kislány? -kérdezte a pasi aki a bódé belsejében ácsorgott.
-Azt a rózsaszín lovat szeretném magamnak kilőni! -mutattam rá.
-Tessék. -mondta azzal a "pisztolyt" a kezembe nyomta.
Céloztam, de elsőre nem sikerült kilőnöm.
-Majd segítek! -mondta Dave azzal átkarolt és a kezemre tette a kezét. Zavarba jöttem, ahogy fölém magaslott és átkarolt és ahogy a kezét az enyémre tette. Sikerült a lovat kilőni és az óriáskerék felé menet boldogan szorongattam.
***
-Milyen szép a kilátás! -lelkendeztem. Már sötét volt és a vidámpark csodálatosan meg volt világítva.
-Szerintem is. -suttogta Dave és kezével finoman átkarolta a derekam. Felé fordultam. Elmosolyodott zavart tekintetemen.
-Ugye nem baj? -kérdezte, mire megráztam a fejem. -Tudod Lucy, soha egy ilyen csodás lánnyal nem találkoztam, mint te. -suttogta és ajkai közelíteni kezdtek az enyémekhez. Becsuktam a szemeim, amikor ajkaink egymáshoz értek. Örökre így tudtam volna maradni, olyan jó érzés az amikor minden tökéletes...
szijja!!
VálaszTörlésFúú nem fogom felfogni hogy lehet igy itt abba hagyni ez szinte már kinzás!! És ez nem vicc! Nagyon nagyon jó !!
Várom a folytit remélem minnél előbb tudod hozni
puszi
R&A
Örülök, hogy ennyire tetszik :D Igyekszem a folytatással :D <3
Törlés