A gyanú

Sziasztok! Sajnos csak ma tudtam megírni az új részt. Sok minden közbejött és ezért nem tudtam megírni. A trailer-t megrendeltem, mivel a szavazatok többsége "Igen" volt. Még annyit, hogy most úgy döntöttem, hogy öt pipa és egy komment után írok új részt. Jó olvasást!
Lucy Hope



-Lucy kész is van a szobád? -kérdezte anyu, ugyanis a szobámat ki kéne takarítani. 

-Nem anyu... - mondtam dühösen.

-Egész délután ezért könyörgök, nem hiszem el, hogy ennyit nem lehet megtenni.

-Jól van na! Megyek! -dühöngtem. A szobámba mentem, a fejemre tettem a a fülhallgatót és kelletlenül hozzáláttam a takarításhoz. Miközben porszívóztam azon tűnődtem, hogy Dave miért nem akarja elmondani... Elmondani, hogy... Mi a francért félnek tőle? Fogalmam sincs, hogy miért de mostanában mindig folyosókkal álmodom. Nem mindig rémisztő folyosókkal, akármilyen folyosókkal. Ez furcsa és kezd az őrületbe kergetni. Mi ez az egész? Miért titkolózik? Dühödten ledobtam a fejemről a fülhallgatót. Most nagyon zavart a Troublemaker című szám. Egyébként ez volt a kedvencem, de valahogy most széthasad a fejem tőle. Két hete van már, hogy ez az egész kiderült. Az, hogy Dave valamit titkol előlem. De tudom, hogy nem csak azt amit Lorena mondott. Miközben ezen gondolkodtam felidéztem Lorena szavait: Tavaly a farsangi bulin Dave és haverjai ittak és elvileg valami tablettákat is bevettek. Dave annyira kikészült, hogy verekedésbe keveredett valakivel, aki azóta elment a suliból. Verekedtek és Dave olyanokat mondott neki, hogy megöli. De, ezt te is tudod, hogy nem mondta komolyan! Dave nem ilyen! Ez minden. Legalább is amit én tudok. Hirtelen olyan ötlet hasított a fejembe, hogy magam is megijedtem tőle. Nem ezt nem tehetem... Ez már több a soknál! De igen! Meg kell tennem. Mivel végeztem a porszívózással, leállítottam a hangos gépet és a telefonomhoz siettem. Gyorsan megkerestem Lorena számát és azonnal hívni kezdtem.

-Szia! Mizu?

-Beszélnünk kell!

-Hű, ez elég komolyan hangzik.

-Lorena, kérlek este 8-ra légy a Robert's kávézó előtt.

-Lucy mi történt?

-Mindent elmondok! Akkor 8-kor! Szia!

-De..szia!
Gyorsan lepókhálóztam a szobám és elmosogattam (ezt már csak anyának meglepetésként), majd felöltöztem. Mindvégig rettegtem attól amit tenni akarok és lelkiismeret furdalásom is volt, de nem tehetek mást. Ezt nem csak azért csinálom, mert meg akarom tudni az igazságot, hanem azért is, hogy Dave-nek segítsek. Felkaptam a táskámat és már majdnem kint is voltam, amikor anya hangját hallottam mögülem.
-Hova, hova?
-Kitakarítottam! -szabadkoztam.
-Lucy legalább annyit mondj, hogy hová mész! 
-Csak Lorena-val találkozom! 10-re itthon vagyok anya!
-Rendben, de vigyázz magadra kérlek, tudod, hogy most egy nagyvárosban vagyunk! 
-Tudom, vigyázok anya. -mondtam és egy puszit adtam az arcára. Eszembe jutott mikor mindig jó éjt puszit kértem tőle és elmosolyodtam. 
-Szia anya! -mondtam és kimentem az ajtón. A liftben szörnyen éreztem magam, a hasam egy gombóccá vált és hányingerem lett. A Robert's Café felé sem volt másképp, bár a levegő azért jót tett. Mikor odaértem megpillantottam Lorena alakját a bejárattól pár méterre. Odasiettem.
-Szia! -köszöntem habozva.
-Szia! Úristen Lucy! Mi történt? Mióta hívtál nem bírok magammal!
-Lorena, ezt nem itt kéne megbeszélnünk. -mondtam és a bejárat felé intettem. -Menjünk be!
-Rendben. -mondta Lorena és a bejárat felé sietett.
-Szóval, az a helyzet, hogy tudom, hogy Dave titkol valamit előlem. Így mindkettőnk érdekében úgy döntöttem, hogy követni fogom.
-Hogy mi?! Te teljesen megőrültél? Ha, ha Dave rá jön...
-Lorena! Azt szeretném kérdezni, hogy segítesz e nekem?
-Hát én, én...segítek. De honnan tudod, hogy Dave hol van? -adta be a derekát.
-Este mindig valami P betűs klubba megy. 
-A Punk Club! Mit csinál ott Dave? Punk Club! -mondta gyanakvóan Lorena.-Oda aztán tényleg fura alakok járnak!
-Ó te jó ég Lorena! Fogalmam sincs mit művel Dave, de kezdek megőrülni tőle! Mi van ha valami veszélybe sodorja!
-Hé, hé Lucy még nem tudunk semmit. Ne gondolj egyszerre a legrosszabbra. Most szépen elmegyünk a Punk Club-ba és megnézzük mit csinál Dave, oké?
-Rendben. -mondtam idegesen.

***

A kocsi üvegén keresztül idegesen bámultam a fényes utcákat. Lorena autójával mentünk. Néha elgondolkodok rajta, milyen egyszerű lenne, ha nekem is lenne kocsim. Bárhova simán eljuthatnék... Te jó ég! Most is erre gondolok, hogy bárhova követhetném Dave-et! Teljesen megőrültem. 

Lorena hirtelen egy sötét utcába kanyarodott. Mindenféle sötét, részeg alak kiabált az utcában. Rettentően megijedtem. Majd megláttam az utca végében a kivilágított betűket: Punk Club.

-Itt vagyunk Lucy. -mondta Lorena és megállt a bejárattól nem messze. Már nyitottam volna az ajtót amikor a zár kattant egyet és az ajtók bezárultak.

-Mit művelsz? -néztem dühösen Lorena-ra.

-Csak nem gondolod, hogy kiszállsz a sok szatír közé! Ide nők nem járnak Lucy!

-Úristen nézd! -sikítottam ijedten és a bejárat felé intettem. Dave jött ki egy félelmetes alak társaságában. Láttuk, hogy ad valamit neki. Később rájöttünk, hogy az pénz, mert az alak számolgatni kezdi. Dave már épp indult volna amikor a férfi nagy lendülettel vissza fordította és lekevert neki egyet. Felsikítottam. Hirtelen valaki bekopogott az ablakon.

-Jézusom! -sikította Lorena és elhajtott.

-Nee!

-Nem gondolod, hogy egy percnél tovább még itt maradok! Veszélyes Lucy! Értsd meg!

-Megütötte...-suttogtam.

***

Mikor hazaértünk Lorena szorosan átölelt.

-Nem lesz semmi baj, Lucy!

-Nincs kedved ma este nálunk aludni? Nem bírnék ezek után elaludni.

-Rendben, ha a szüleid nem bánják. -mondta Lorena, azzal mindketten felmentünk. Otthon még sokáig beszélgettünk, de én még akkor sem bírtam elaludni, amikor már lekapcsoltam a villanyt és mindketten csöndbe maradtunk. Nem értem. Mi a fenéért ütötte meg az a fickó Dave-et? Mit akar tőle?